Hans Liebherr – vállalkozó, feltaláló, látnok

Hans Liebherr a háború utáni német gazdaság egyik nagy úttörője. Úttörő találmányai közé tartoznak a mobil forgó toronydaruk vagy Európa első hidraulikus markolója: újítások, amelyek tartósan befolyásolták az építőipart. „Gazdasági eredményeit annak a képességének köszönheti, hogy a gyorsan jövő és elsuhanó ötletek halmazából ki tudta ragadni az igaziakat”, mondta az Aacheni Műszaki Főiskola dékánja, Prof. Dr. Weyers 1964-ben a tiszteletbeli doktori cím odaítélésekor. Fejlesztései során Hans Liebherr határozott érzéket mutat az eredményesnek ígérkező termékek és jövőbeni piacok iránt. Közben lelkes töprengőként sohasem áll meg pihenni a már elért állomáson. Fáradhatatlanul fejleszti az új termékeket és hozza őket gyorsan és állhatatosan piacérett állapotba a tervezőkkel szoros együttműködésben.

Ha termékeinek eredménye néha nem azonnal jelentkezik, Hans Liebherr bebizonyítja, hogy milyen kitartó tud lenni. Így kiábrándítóra sikerült az első mobil forgó toronydaru bemutatója 1949-ben Frankfurtban az őszi vásáron. „A vásár után tulajdonképpen le kellett volna állítanom a darugyártást”, emlékszik. Hans Liebherr ehelyett céltudatosan dolgozik tervei megvalósításán, amíg befutnak az első megrendelések, és eredményesen elindul a gyártás. A vállalkozó mindig hosszú távra előre gondolkodik. Mottója: „A jó munka szilárd akarásával az elérhetetlennek tűnő célok is sikerülhetnek.” Állhatatosságával és jobbításra való szüntelen törekvésével eléri, hogy a „Made by Liebherr” ma már világszerte a minőség és a magas használati érték garanciája.

Vállalkozóként Hans Liebherr lépésről lépésre terjeszkedett anélkül, hogy függetlenségét kockáztatta volna. „Tulajdonképpen sohasem mentem bele kockázatos helyzetbe. Mindig csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért.” Ebből kiindulva a kezdetektől fogva saját tőkéből finanszírozta minden tervét. A nyereség a takarékos pénzkivétel mértékéig a vállalkozásban marad a kutatás, fejlesztés, gyártás és értékesítés további optimalizálása céljából. Ez a függetlenség lehetővé teszi Hans Liebherr számára a széles spektrumú cégcsoport konjunkturális ingadozásokon való átvezetését és a termékfejlesztések hosszú időszakokon keresztüli követését.

Ő korának egyik legnagyobb német vállalkozó személyisége, és mégis mindig szerény marad. „Tudják, tulajdonképpen csak kőművesmester vagyok”, mondja Hans Liebherr a tiszteletbeli doktori cím odaítélésekor. Az 1960-as évek közepére a néhai kis építőcéget már rég a világ egyik vezető építőgépgyártójává erősítette. Csakúgy, mint korábban, személyesen viseli gyárainak gondját. Csináld meg magad, gondolkodj magad, a sok beszéd helyett cselekedj: ez a jeligéje. A helyszínen alkot képet, részletesen elbeszélget a munkatársaival, majd gyorsan, gyakorlatiasan és közvetlenül dönt. Két lábbal a földön álló módján mindig közel marad ügyfelei igényeihez.

Hans Liebherr a szülői építővállalkozásba való belépése óta teljes mértékben családi vállalkozó. „Mindig azt akarta, hogy mindenki együtt gondolkodjon és felelősséget vállaljon”, mondta egyszer Willi Liebherr az édesapjáról. Ez a munkatársakra is vonatkozik. Bár a cégcsoport a vezetése alatt konszern méretűre nőtt, nem hozott létre központi nagy konszernt. Messzemenően az önálló vállalkozásrészek híve, ezekben döntési szabadságot hagy a munkatársainak. „Mindig, amikor új gyárat építettem, új vezetést is adtam vele. Nem akarom, hogy egy gyárat felülről vezessenek”, mondja a vállalkozó. 1993-ban bekövetkezett halála után öt gyermekéből hárman vették át a vezetést. A mai napig minden üzlettárs családtag – időközben már a harmadik generációban.